Mihai Eminescu idézet

Mi a szerelem? Egy hosszú alkalom a szenvedésre, melynek ezer könnycsepp sem elég, és mindig újabbakat kér. [Részletek]

Elhúzódva mindörökre csöndesen magadba révedj, amíg meddőn mennydörögve évre év jön, évre év megy. [Részletek]

Sokszor kísért egy halk zene - Egy régi-régi dallam -, Mintha fülembe csengene Édesdeden és halkan; "Világ, világ, te hős világ!" [Részletek]

Akkor, szenvedés, te sajogva-édes, megjelentél hirtelenül utamban... S a halál ádáz gyönyörét fenékig itta ki lelkem. [Részletek]

Az a szerelem, amelynek barátság a vége, soha nem volt szerelem. [Részletek]

Mikor a sötét gondok hangja hallgat, S édes áhitat dala ring a számon: Téged hívlak, hallod? Nevedet kiáltom, Kioldod-é homályba hullt hatalmad? [Részletek]

Évre év jön, évre év megy, minden új és minden ódon. [Részletek]

Az ember sose lehet biztos abban, mit fognak csinálni a szavak, amikor hallótávolságon kívülre kerülnek. [Részletek]

Valamikor kézen vezettél; szökni akartam, nem engedtél, csend volt szívemben és a csendben szavad szólt csak, mindennél szebben. [Részletek]

Ó, Mikulás, jó öreg, hullt színekből és hangokból míg összeáll csodád, hol vagyunk már a hajszolt holnapokban! Fáradt jelenből hajlunk múltba át. Nem gyermekkorba kívánkozom... [Részletek]

Kiderült, mindketten úgy érezzük, kibogozhatatlanul össze vagyunk kötve, mintha láthatatlan köldökzsinór futna a testünk között, amelyen keresztül táplálkozhatunk egymásból, így... [Részletek]

Ne nézd a dolgok végső okát, ne kutasd a dolgok végső titkát, mert ez sötét és lesújtó. A kis dolgok fénye az, ami az életet átmelegíti. (...) Ne méregesd az életet, hogy tíz vagy... [Részletek]

Azt hiszed, hogy egy pont felé haladsz, de ennek a pontnak csak az adja a létjogosultságát, hogy szereted. Pihenj egy kicsit, de amint tudsz, állj fel és menj tovább. Mert amint megtudta, hogy... [Részletek]

A változás úgy jön, mint egy apró fuvallat, ami meglibegteti a függönyöket, és úgy kúszik elő, mint a fűben rejtőző vadvirágok titkos illata. [Részletek]