Mihail Jurjevics Lermontov idézet

Nézd a parton azt a két sziklát, mely hajdanta egy volt, s állta a vihar dühét; látod, a két tört vonal hogy összeillik? Van, amit a természet egynek alkot és a sors kettészakít. [Részletek]

Azóta, hogy az örök Ég Megáldott látnok-szemmel engem, a bűn, a gonoszság művét olvasom az emberszemekben. [Részletek]

Mindig bátrabban megyek előre, amikor nem tudom, hogy mi vár reám. [Részletek]

Áldhatnám sorsomat! De most mért áldanám? Most arcomat a könnyek sói mossák. Milyen szánalmas is, aki ily hányatott, Akit az ifjúság ráncokkal megrakott, Ami kedvest adott, azt... [Részletek]

Most a szív nyugodni vágyik, szenvedélye ellobog, mert belátja, hogy a másik szív érette nem dobog. [Részletek]

A szerelem olyan, mint a tűz: ha nem vigyázol rá, és nem táplálod, kialszik. [Részletek]

Vágy, vágy... de mit ér, ha a szív csak eped, csak eped, s elfutnak az évek, a leggyönyörűbbek! Szeretni - de kit? Kis időre szeretni mit ér? Örökre pedig lehetetlen... [Részletek]

Egy hozzátartozó élete drágább a pénznél. [Részletek]

Barátaink (és ellenségeink), akik naponta szemtanúi cselekedeteinknek, lehet, hogy objektívebb képet festhetnek motivációinkról, mint mi magunk. [Részletek]

Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ.... [Részletek]

Az elmés mondások többnyire ismétlések. [Részletek]

Az emberéletnek akkor és csak akkor van valamiféle haszna, ha a világmindenségnek mint egésznek benső értéke (figyelembe véve múltat, jelent és jövőt) nagyobb lett annak... [Részletek]

Az ember néha azt veszi észre, hogy a vonat, amire felszállt, végállomásra ért. Ilyenkor az a kérdés, merre indulj tovább. [Részletek]

Mindig is szerettem volna tudni, ki ír a falakra. Most végre tudom. [Részletek]