Mirtse Zsuzsa idézetek

Amit adni tudsz, az így határtalan, ha voltunk is, tépett vonal a falunk, szemünk nem értelmez már semmit, van, hogy létezünk, és van, hogy csak vagyunk. [Részletek]

Be nem váltott szép ígéreteim húzzák már le a zsebem, aranypénz helyett. Üresen kongó reggelek. Ki volt, ki nincs, sosem lesz többé már, fázom, kitakarsz, nem vigyáztál rám. [Részletek]

Csípőm vonala tenyered formázta táj élő domboldal. [Részletek]

Ott maradni, hallgatni, elviselni, nem menni, nem rombolni, megalkudni, amikor már minden rossz irányba megy – akkor lesz, meglátod, a legnehezebb. [Részletek]

Szemed ezentúl mindig a szememet nézi, bárhová bújsz, és bárhová tűnök el végleg, vagy csak néhány percre, most már szinte mindegy, és tudd, hogy ezen nem segít most már sem az... [Részletek]

Voltak hangjaink? Nem is tudom. Most csak csönd, csönd. Csönd. [Részletek]