Nagy László idézetek

A földi szerelmet ne vesd meg, ne vidd a semmibe a tested. [Részletek]

A reményt nem szabad feladnunk, hiszen a legnagyobb tragédiából, katasztrófából csak a remény segít kilépnünk. [Részletek]

Adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet - nekem a kérés nagy szégyen, adjon ugyis, ha nem kérem. [Részletek]

Ajánlom neked földrengéses arcom egy megmenekült mosolyát. [Részletek]

Az én szívem játszik, ingemen átlátszik, másik szívvel tündérkedik hajnalhasadásig. [Részletek]

Én fekszem itt a kihűlt földön: eleven kincse még a nyárnak, vétkek s rossz jelek rohamozva édes húsomra idejárnak. [Részletek]

Ez a világ ellobban Ölelj engem mégjobban [Részletek]

Ha már nincsen semmim ezen a világon, bagoly huhogása ne verje föl álmom. [Részletek]

Idesodródtam, aranyba, hőbe, ide az áldott mezőbe. Semmi bajom, csak más a tekintetem, s néha a szívem fölé téved kezem. [Részletek]

Igazán s végleg téged várlak, Érdes tüllben gyere lassúdan, Horzsolj végig s hagyj itt örökre Izzó kikerics koszorúban. [Részletek]

Köröttem kúsza az élet, kúsza a sorsom. Vértezz hittel, hűséggel állig, akkor én a haláloságyig belédfogódzom. [Részletek]

Létem, ha végleg lemerült, ki rettenti a keselyűt! S ki viszi át fogában tartva A Szerelmet a túlsó partra! [Részletek]

Levert a mindenség szele, mint őszi fának harmatát, megtudtad, hogy a két karom köre az egyetlen hazád. [Részletek]

Mi vagyok én, ha e planéta csak egy bevérzett margaréta? [Részletek]