Nichita Stanescu idézetek

Eljött az ősz, takard be szívem valamivel, egy fa árnyékával, vagy inkább a tieddel. [Részletek]

Hogy halni meg, hogy halni halál halálával, - tudjuk, persze, tudjuk-formán. [Részletek]

Mondd: ha elkapnálak valamikor és megcsókolnám a talpadat, ugye sántítanál kissé utána, félve, hogy eltaposod csókomat?... [Részletek]

Nem is emlékszem, miért zokogtál akkor. Épp úgy, ahogy a szomorú alkonyoktól. Talán szerelemtől, szelíd szavamtól. Nem is emlékszem, miért zokogtál akkor. [Részletek]