Nikolaus Lenau idézetek

Álltál-e már magadra hagyva, messze, isten s egy jó szív nélkül puszta-szélben, ádáz sorsod kezétől megsebezve, s a dúlt kínt büszke csendben hordva mélyen? [Részletek]

Az ég arcán egy nehéz gondolat száll, az a felhő, az a vad és komor; mint lelkibeteg, kire éji harc vár, hánykolódik szélben a bokor. [Részletek]

Gyönge, késő szülöttek, az éji rémtől balga, aki retteg! [Részletek]

Még nem hallottam hangod ezelőtt, Csak gyönyörködtem arcod mosolyában, És elvesztem szépséged folyamában, Amint lelkembe tündökölve tör. [Részletek]

Múltba hadd nézzen a szem, a tűnt idő szivünk hadd szántsa mélyre, a bús jelen így egybeforrva véle egy sors, egy élet, egy vérség leszen. A vándor azt, hogy hol kövesse híve, ha... [Részletek]

Ne távozzék szív soha szerelmétől messzebb, mint a rózsát ahova virulva vihessed. [Részletek]