Oláh András idézetek

Egyszer már hozzáadtalak a veszteségeimhez mégis emlékeim közt bolyongsz szüntelen vétkezésben. [Részletek]

Elloptad tőlem az arcodat csak gipsz vagy és márvány csak menny és kőpokol mégis téged kereslek szakadatlanul. [Részletek]

Hittem hogy veled tenyerembe zárom a világot de a mámor lassan cinikus szavakká savanyodott s tekintetedben fölvillant a kivégzőosztag gyilkos sortüze. [Részletek]

Kegyelmet kért egy megtépázott szerelem - hát futni hagytam. [Részletek]

Lehunyt pilláid mögé rajzoltam kusza álmokat s hogy megnyugtassalak szívem dobbanásával magammá visszhangoztalak. [Részletek]

Mint széllel az esőcsepp úgy harcolsz velem múltunk söpröd össze amíg megérkezem [Részletek]

Rontás... megsarcolt álom... - benned semmivé lettem - egy vágy adósaként te itt maradsz mégis közted és köztem. [Részletek]

Vágyaink pusztulóban szívre szív alig dobban fogoly vagyok hiányodban. [Részletek]