Oliver Wendell Holmes idézetek

Ahol szeretünk, ott az otthonunk - az otthon, melyet lábunk elhagyhat, de szívünk sohasem. [Részletek]

Amikor elvakult embert akarunk felvilágosítani, ugyanarra a reakcióra kell számítanunk, mint amikor a pupillába világítunk - beszűkül. [Részletek]

Anélkül viselünk álarcot, hogy tudatában lennénk annak, minden barát számára van egy különleges arcunk. [Részletek]

Az igazságot kemény fából faragták. Nem pattan el az érintéstől, mint a buborék; és hiába rugdossuk egész nap, mint a focilabdát, estére is kerek és teljes marad. [Részletek]

Egy csók hangja nem olyan erős, mint egy ágyúé, de sokkal tovább hangzik. [Részletek]

Egy pillanatnyi ösztönszerű felismerés felérhet egy élet tapasztalatával. [Részletek]

Figyeld meg, egy vidám arc milyen édesen vonzó tud lenni; bár nem mindig mosolyog, de boldog és derűs. [Részletek]

Időnként elérkezik egy-egy pillanat, amikor valamely új ötlet vagy benyomás hatására az emberi elme kitágul, és soha többé nem zsugorodik vissza előző méreteire. [Részletek]

Ne tüntesd fel előnyös színben magadat, mert a barátság nem hatalmaz fel arra, hogy kellemetlen dolgokat mondj bizalmasaidnak. Minél közelebbi kapcsolatba kerülsz egy emberrel, annál... [Részletek]

Nem az a fontos a világban, hol állunk, hanem az, merre indulunk. [Részletek]

S a csend, akárha gyógyírként, eljő, hogy begyógyítsa a hang sebeit. [Részletek]

Számtalan ember hal meg úgy, hogy lelkükben némán szól a zene, mert egyfolytában az életre készülődnek, és mire ráéreznének a saját dallamaikra, kifutnak az időből. [Részletek]