Kategóriák

Ossian idézet

Néma ezüst holdfény fenn,
Az Öröklét Örökös Csendjében
Csak a szél és én jár benn,
Az Elmúlás Szomorú Kertjében.

- Ossian

További Ossian idézetek:

Mint amikor a gyermekek sírnak, Ha éjjel rossz álmot látnak, Belül úgy izzik a bánat. Az emlékek csendben fájnak. [Részletek]

- Ossian

Építs a nap alatt jégből szobrokat, megtudod, mennyit ad a fájón múló pillanat. [Részletek]

- Ossian

Könnyen jönnek a könnyek Nem tanítják a könyvek Hogy annak sosem lesz könnyebb Aki a föld fölé görnyed. [Részletek]

- Ossian

Ó, Uram, ha hívlak, az égi vonalak mindig foglaltak! Ó, Uram, te tudod, miért fájnak az emberi dolgok. Mondj végre igazat, nekem folyton csak hazudnak! Ó, Uram, ez pokol, mint egy... [Részletek]

- Ossian

Átcsaphat feletted a hullámok hada, Sorsod lehet mostoha, Vésd fel hangjegyekkel a háborgó égre, Légy most te a béke temploma. [Részletek]

- Ossian

Áldj most meg, erőt adj, hogy holnap is itt legyek Fáj a szó, máshol, nélküled. [Részletek]

- Ossian

Tizenöt perc arra sosem elég, Hogy tornyot építs fel, de percek alatt leég. [Részletek]

- Ossian

További idézetek:

Semmi sem annyira rossz, hogy ne tudna tovább romlani. [Részletek]

- Arthur Bloch

Ami halálosan fontos az életünkben, az ugyanúgy nem fokozható, miként a halál sem. [Részletek]

- Ancsel Éva

Én nem viselem el, ha egy férfi sír, nem azért, mert nem szabadna sírniok, hanem mert ha mégis sírnak, az olyan, mintha vége lenne a világnak. [Részletek]

- Paula Gosling

Azt álmodtam, teljes ember lettem, már nem tart ébren a kín, de mégis, amikor forró szél fúj és a tücskök ciripelnek, olyan szerelemről álmodom, amelytől talán megáll az idő. Jó... [Részletek]

- Átkozott boszorkák

Gyermek kivánnék lenni, tiszta gyermek kit nem zavarnak semmi bús szerelmek s amilyen talán nem valék soha. [Részletek]

- Babits Mihály

Bizonyos, hogy minden igazi utazás értelme a hazajutás, s az ember megkezdi a hazatérést abban a pillanatban, amikor útrakel. [Részletek]

- Márai Sándor

Olyan vagyok, mint egy porcelánbaba a polcon, amelyet valamikor leejtettek és most összeragasztottan pompázik, de ha hozzáérnek óvatlan kezek, darabjaira hull. [Részletek]

- P. Szabó Mária