P. Szabó Mária idézetek
A sorsom eldőlt, így visszagondolva, akkor már tudhattam mindent, de én igyekeztem vak lenni, és abban hinni, aminek a belső hangom teljes határozottságával mondott ellent. Ilyen a valódi... [Részletek]
- P. Szabó MáriaA szeretet olyan, mint a fal, ott áll mindig, és ha kell, nekitámaszkodhatok. Nem kérdezi, miért, csak segít, ha kell, meghallgat, figyel rám, mellette pont olyan lehetek, amilyen éppen... [Részletek]
- P. Szabó MáriaBelefeledkeztem, zsibbadtam a gyönyörűségtől, attól a vonzalomtól, amely egyre erősebben uralta érzékszerveimnek pillanatnyi állapotát. A nap belopakodó erőtlen sugara is mintha... [Részletek]
- P. Szabó MáriaMiért nem tudom a jót látni? Akkor sem veszem észre, amikor csak jó volt. Miért? Mi lehet így velünk? Mi ez a rémálom, és a tehetetlenség, amely úgy kapaszkodik belém, hogy... [Részletek]
- P. Szabó MáriaOlyan vagyok, mint egy porcelánbaba a polcon, amelyet valamikor leejtettek és most összeragasztottan pompázik, de ha hozzáérnek óvatlan kezek, darabjaira hull. [Részletek]
- P. Szabó MáriaSemmi becézés, semmi kedvesség, ő valóban tudta, mire van szükségem, arra, hogy békén hagyjanak, ahogy most teszi, ott ült az ágyam szélén, többet nem szólt, némán telt el vagy húsz... [Részletek]
- P. Szabó MáriaSzomorúság és tehetetlenség érzése kerített hatalmába. Nem tartoztam ide sem. De akkor hová? Mintha egy másik bolygón járnék, teljesen számkivetetten. [Részletek]
- P. Szabó Mária