Pákolitz István idézet

Nem múlik el a szerelem Csak fegyelmezett lesz. Szavak nélkül is mindent tudó, Pillantásból is értő Messzeségből is megérző A lélekrezdülést is fölfogó Bizonyosság. [Részletek]

S most éppen azt köszöntöm benned, ki nem latolgat és nem enged nem számlál huzakodva százig: ha itt az idő, kivirágzik! [Részletek]

A nyitott sír felett lomha fekete varjú száll. Két szárnycsapás közt rám mered a dermesztő Szabály. (...) De törvény, hogy a halál csak az élőnek fájjon: remegjek - gyászod... [Részletek]

Addig példálódzik a csörgősipkás míg nevén nevezi a gyereket, s még jó, ha csak faron billenti a túlérzékeny, finnyás gyülekezet. [Részletek]

Ő volt az első igaz szerelmem. Az első szerelem pedig belemarja magát a lélekbe. Aztán időnként a felszínre tör. [Részletek]

Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban megszaggatott, mogorva, durva, szótlan, de lelkemben még égi fény ragyog. [Részletek]

Az élet egyetlen célja, hogy azok legyünk, akik vagyunk, és azzá legyünk, akik lehetünk. [Részletek]

Ha deréknek születtél, ha a természet egyenes észt és érzékeny szívet adott neked, kerüld egy időre az emberek társaságát, és tanulmányozd magad. [Részletek]

Három nagy téma: a halál, a meghalásig kitartó élet, az emberi lét, benne az életet aranyozó szerelemmel, meg hát a szabadság, mely nélkül nem könnyű élni, és amelyért meghalni is... [Részletek]

Ha a cél lebeg a szemed előtt, az akadályok sem ijesztenek el tőle. [Részletek]

A gyáva fegyvere a csók, a bátoré a kard. [Részletek]