Kategóriák

Parancs János idézetek

A magány föloldhatatlan jégtömb. Előbb-utóbb megérkeznek rendre a test gyötrelmei, a lélek fogvacogtató látomásai. S akkor úgyis magára marad, egyedül vergődik minden ember. S... [Részletek]

- Parancs János

Álarcokat próbálgatunk fiatalon aztán az egyik váratlanul arcunkra forr s ott is marad letéphetetlenül formázva torz vigyort meglepetést vagy bárgyú mosolyt. [Részletek]

- Parancs János

Egy elmosódó arc, egy mosoly. Soványka vigasz annak, aki már semmit nem remél, s mint beszennyezett kút fölé, úgy hajol emlékei fölé. [Részletek]

- Parancs János

El kell indulni bátran hátra se nézve berántani az ajtót magad után akiket szeretsz úgy is veled maradnak. [Részletek]

- Parancs János

Ha jót akarsz, ne ítélj elhamarkodottan. Magadat csapod be, ha nem figyelsz minden mozzanatra, ha üres hólyagnak, ostoba fajankónak tartasz bárkit is, mert nem érted, mert a véleménye... [Részletek]

- Parancs János

Kényes voltál, önző, menthetetlen; ugráló bohóc érted nem lehettem. [Részletek]

- Parancs János

Lassú kortyokban nyelném újra és újra drága lényed mámorító közelséged soha meg nem unnám veled a létezés szégyenét elviselni megtanulnám de fogytán már időnk otthonunk és... [Részletek]

- Parancs János

Meddig reménykedem még, s mit remél a lélek? Ha izzó tűzben elenyészem, beismerem majd a vereségem? [Részletek]

- Parancs János

Megtanultam, hogy csak a tények számítanak, és többnyire nincs hitele az ígérgetésnek. Bizalmatlan vagyok; a hízelgő szép szavak leperegnek rólam. A jószándék könyörtelen... [Részletek]

- Parancs János

Mikor már nincs előre út és nem tudod hová mikor rádöbbensz először hogy sehonnan sehová (...) mikor már nincs előre és nincs már hátra sem mikor minden por és hamu bármit akkor sem. [Részletek]

- Parancs János

Ó, lányok! micsoda erő van a ti szemetekben. Nélkületek éltem én sokáig, nékem a mosoly nem elég. Tőletek retteg az éjszaka, a reménytelen ég, ti kényszerítitek a halált is... [Részletek]

- Parancs János

Ténfergek a hajnali ködben kiismerhetetlen torlaszok csapadék és indulatok között meg-megújuló reménykedéssel mégis az emberi mértékkel mérhető élet valahol itt lapulhat... [Részletek]

- Parancs János

Voltam, aki voltam: vakon tájékozódó, mulatságosan képzelődő, boldogtalan reménykedés, szárnyatlan madár a porban. [Részletek]

- Parancs János