Parancs János idézetek
A magány föloldhatatlan jégtömb. Előbb-utóbb megérkeznek rendre a test gyötrelmei, a lélek fogvacogtató látomásai. S akkor úgyis magára marad, egyedül vergődik minden ember. S... [Részletek]
- Parancs JánosÁlarcokat próbálgatunk fiatalon aztán az egyik váratlanul arcunkra forr s ott is marad letéphetetlenül formázva torz vigyort meglepetést vagy bárgyú mosolyt. [Részletek]
- Parancs JánosEgy elmosódó arc, egy mosoly. Soványka vigasz annak, aki már semmit nem remél, s mint beszennyezett kút fölé, úgy hajol emlékei fölé. [Részletek]
- Parancs JánosEl kell indulni bátran hátra se nézve berántani az ajtót magad után akiket szeretsz úgy is veled maradnak. [Részletek]
- Parancs JánosHa jót akarsz, ne ítélj elhamarkodottan. Magadat csapod be, ha nem figyelsz minden mozzanatra, ha üres hólyagnak, ostoba fajankónak tartasz bárkit is, mert nem érted, mert a véleménye... [Részletek]
- Parancs JánosKényes voltál, önző, menthetetlen; ugráló bohóc érted nem lehettem. [Részletek]
- Parancs JánosLassú kortyokban nyelném újra és újra drága lényed mámorító közelséged soha meg nem unnám veled a létezés szégyenét elviselni megtanulnám de fogytán már időnk otthonunk és... [Részletek]
- Parancs JánosMeddig reménykedem még, s mit remél a lélek? Ha izzó tűzben elenyészem, beismerem majd a vereségem? [Részletek]
- Parancs JánosMegtanultam, hogy csak a tények számítanak, és többnyire nincs hitele az ígérgetésnek. Bizalmatlan vagyok; a hízelgő szép szavak leperegnek rólam. A jószándék könyörtelen... [Részletek]
- Parancs JánosMikor már nincs előre út és nem tudod hová mikor rádöbbensz először hogy sehonnan sehová (...) mikor már nincs előre és nincs már hátra sem mikor minden por és hamu bármit akkor sem. [Részletek]
- Parancs JánosÓ, lányok! micsoda erő van a ti szemetekben. Nélkületek éltem én sokáig, nékem a mosoly nem elég. Tőletek retteg az éjszaka, a reménytelen ég, ti kényszerítitek a halált is... [Részletek]
- Parancs JánosTénfergek a hajnali ködben kiismerhetetlen torlaszok csapadék és indulatok között meg-megújuló reménykedéssel mégis az emberi mértékkel mérhető élet valahol itt lapulhat... [Részletek]
- Parancs JánosVoltam, aki voltam: vakon tájékozódó, mulatságosan képzelődő, boldogtalan reménykedés, szárnyatlan madár a porban. [Részletek]
- Parancs János