Percy Bysshe Shelley idézet

Az ember válogassa ki a sokból barátját s kedvesét, s ítélje a többit, ha bölcs, ha szép, feledésre... [Részletek]

Első álmom rólad volt, első álmom elrepült, Még az esti szél nyögött, még az égen csillag ült. [Részletek]

Nem halt meg ő s nem szendereg - csak az élet álmából ocsudott. [Részletek]

Hogy mi a szerelem? Kérdezd az élőtől, mi az, hogy élet; a hívőtől, mi az, hogy Isten. [Részletek]

A gyermek nyugszik anyja méhén, a hulla fekszik sírja mélyén - oly egy a kezdet és a vég. [Részletek]

Kedvesebb tőled a szánalom, mint mástól a józan ész. [Részletek]

Arcom fagyos és fehér, szívem dobzörgése vad: szorítsad szíved fölé, talán ott majd megszakad... [Részletek]

Egészen addig, amíg akár egyvalaki is van, aki hisz a jóban, és meg is küzd érte, addig nem arat diadalt a sötétség. De a sötétség mégis próbálkozni fog, és nekünk nap minden nap... [Részletek]

Mélyre áss, mélyre, én lelkem, hogy megtaláld a szívet - a vért, a forróságot, a szentélyt, a nyughelyet. Áss mélyre, mélyre a nyirkos földben, le egészen addig, ahol fekszenek ők,... [Részletek]

A szerelem csak a magunk szerelme - s talán ez a nagysága. De ezt nem valljuk be - s ez a nyomorúsága. [Részletek]

Egy dolog volt, hogy magamban belenyugszom a megváltoztathatatlanba, és egészen más, hogy mindezt és az elkövetkezőket egy másik emberrel is meg kell értetnem. [Részletek]

Talán csak azért vagyok képtelen megnyugodni, mert annyi szörnyűség történt velünk. Mert egyszerűen nem merem elhinni, hogy mindaz, amit itt látok, tényleg az enyém. Egy pillanatra sem... [Részletek]

A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak. [Részletek]

Mindenkinél jobban te hiányzol, ha számba veszem majd a veszteségeket. A szivárványos, közelítő halálban velem lesz az, aki végig szeretett, de te ki tudja, hol leszel? Akit naponta... [Részletek]