Pilinszky János idézetek

Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt. [Részletek]

Az igazság győzelme a szelídekre és a türelmesekre vár. [Részletek]

Azt hiszem, hogy szeretlek; (...) De láthatod, az istenek, a por, meg az idő mégis oly súlyos buckákat emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma. [Részletek]

Bizonyosságra törekedni és elfogadni a bizonytalanságot... Kemény prés ez, mégis szorításából született meg minden igaz bölcsesség, ima, művészet. [Részletek]

Bölcsnek nevezném azt az embert, aki egyszerre tartja számon, és egyenlő erővel éli meg mindazt, amit tud és mindazt, amit nem tud a világról. [Részletek]

Boldogtalan a pillanat, mikor fölfedezi az árva önmagát, s arra gondol, hogy másnak is fontos lehet e kéz, e görbeség, s azontúl arra vágyik, hogy szeressék. [Részletek]

Bűn az, minek nyomát is sikerült eltüntetnünk. [Részletek]

Csak most az egyszer szólhatnék veled, kit úgy szerettem. Év az évre, de nem lankadtam mondani, mit kisgyerek sír deszkarésbe, a már-már elfuló reményt, hogy megjövök és megtalállak.... [Részletek]

Csak zümmögöm nevednek halk zenéjét, és máris részeg tőled minden érzék, kit oly hiába, nyugtalan kerestem, hozzám találsz az áldott szédületben, hogy többé semmi - ugye - nem... [Részletek]

Csukott ajtókon zörgetek. Sötét szobád, akár az akna. A falakon hideg lobog. Sírásom mázolom a falra. [Részletek]

De élsz te, s égve hirdetik Hatalmad csillagképeid, Ez ősi, néma ábrák: Akár az első angyalok, Belőled jöttem és vagyok, Ragadj magadba, járj át! [Részletek]

De nincs még késő! Állj fel, hogyha estél! S ha könnyed sincs már, sírnak fönn a szentek a lelkedért, mit olcsó pénzen vett meg a csábító, - te megcsalt, árva testvér! [Részletek]

Egy ember élete nagyrészt figyelmének története. Ha két pillantás valóban találkozik: rendszerint döntő pillanat. Szinte kivédhetetlen, hogy szerelem vagy barátság szülessék belőle.... [Részletek]

Egyszer csak beleszeretünk egy arcba, egy lénybe, és akkor tulajdonképpen kialszik bennünk az a valami, amit filozófiának mernék nevezni, vagyis többé nem teszem föl azt a kérdést:... [Részletek]