Pilinszky János idézetek

Ki mer csukott szemmel megállani ama mélyponton, ott, ahol mindíg akad egy utolsó legyintés, háztető, gyönyörü arc, vagy akár egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat? [Részletek]

Kihűlt világ ez, senki földje! S mint tetejébe hajitott ócskavasak, holtan merednek reményeink, a csillagok. [Részletek]

Kiknek szeretete elől mindenki megfutott, azokra várakozik legodaadóbban Isten - rejtezkedve, mégis közelien, láthatatlanul, mégis csodálatos intimitással. [Részletek]

Kimondhatatlan jól van, ami van. Minden tetőről látni a napot. [Részletek]

Légy hát, akár az állatok, Oly nyersen szép és tiszta, Bátran figyelj, mint ők figyelnek Kegyetlen titkaikra. [Részletek]

Légy reszketésem öröme, mint lombjai a fának: adj nevet, gyönyörű nevet, párnát a pusztulásnak. [Részletek]

Légy vakmerő, itélj tiédnek, mint holtak lenn az éjszakát, vállad segítse gyenge vállam, magam már nem birom tovább! [Részletek]

Magam vagyok az örökös magányban. Akár a víz. Akár az anyaföld. [Részletek]

Mert aki végkép senkié, Az mindenki falatja. Pusztíts hát szörnyű szerelem. Ölj meg. Ne hagyj magamra. [Részletek]

Mert akkor már tudhatták mindenek, hogy azután az éjszaka csak álom, amit a fénylő valóság követ. [Részletek]

Mi engem ölt, a forró gyötrelem, most végig ömlik rajtad, mint a genny, sötét leszel, behorpadt néma seb, akár az éj, s az arcom odalent. [Részletek]

Mi lesz velem most? Nézz szemembe. Ha nem te, hát ki szánna meg? Te nem lehetsz, te nem vagy rosszabb, Te jobb vagy, mint a többiek! [Részletek]

Micsoda csönd, ha itt vagy. Micsoda pokoli csönd. Ülsz és ülök. Vesztesz és veszítek. [Részletek]

Milyen felemás érzések közt élünk, milyen sokféle vonzások között, pedig zuhanunk, mint a kő egyenesen és egyértelmüen. [Részletek]