Pőcze Flóra idézetek

A történetek és a szereplők változnak, a sémák ugyanazok. [Részletek]

Ahogy a választott közösségedben szocializálódsz, úgy veszed fel óhatatlanul az életvitelét is, eggyé válsz közülük, hiszen együtt lélegeztek, együtt cselekszetek, együtt léteztek. [Részletek]

Az a közeg határozza meg, hogy mit tartasz követendőnek, mit tűrsz el, és hogyan ítélkezel mások felett, amelyben létezel. [Részletek]

Az alkohol öl, butít, nyomorba dönt - ez az alaptézis, de mi van akkor, ha már kapásból a nyomorban élsz hajléktalanként? [Részletek]

Az anya tisztelete mindenek fölött áll. Megszült téged, szenvedett, hogy élhess, ezért örökké hálával tartozol neki, függetlenül attól, hogy mit tett veled későbbi életed során. [Részletek]

Az egyéni életutakról, sorsokról mindaddig (...) nem alkothatunk nyugodt szívvel véleményt, amíg közvetlen elszenvedőiket meg nem hallgatjuk. [Részletek]

Bármennyire hiszed, hogy egyedül küzdesz az elemekkel, hogy senki sem szeret, és mindenki tökéletesen leszar, (...) hidd el nekem, pont az ellenkezője igaz. [Részletek]

Sokan azt hiszik, a hajléktalan lét a társadalomtól való totális izolációt jelenti, a közösségen kívüli életet, és egyben a szabadságot, a függetlenséget is. A valóságban azonban... [Részletek]