Quimby idézetek

A puritán ösztön és a szükség vezet, Szanaszét mardosom a tetemeket. És szíveket szórok a lábak elé, Hogy mutasson utat a vaknak hazafelé. [Részletek]

Azóta szüntelen őt látom mindenhol. Meredten nézek a távolba, otthonom kőpokol, szilánkos mennyország. Folyékony, torz tükör szentjánosbogarak fényében tündököl. [Részletek]

Csak a szerelem eleven elemem. Valahol elveszett, veszettül keresem. [Részletek]

Ha menekülnél, de nincs hova, Van a világűrben egy kis szoba, ahol a bánat súlytalan. [Részletek]

Káprázat pusztán a történelem, Míg némán a vállára hajtom fejem, Elringat, marasztal, egésszé gyúr, Aztán unottan szétszed, mint legót az úr. [Részletek]

Kevés az ember, sok az emberszerű lény, Sötét szobában épp csak dereng a lámpafény. Az élet szép, csak te, Világ vagy beteg, megfertőzte valami az embereket. Szomorú, de fél az, aki... [Részletek]

Kócos kis romantika tejfogával a szívembe mart. [Részletek]

Lassíts le egy percre ember, leelőzted magad! De tudod, hogy nem tart örökké, hiszen volt már annyi jel, hogy ami egyszer volt, újra nem jön el. [Részletek]

Ma éjjel a semmi sem olyan, mint amikor olyan, amilyen. Sétál a Hold a háztetőn, zsinóron húzza maga után a szívem. [Részletek]

Megálmodom, belelátom. Megkövetem, megkövetelem, Megszelídítem, megbánom. [Részletek]

Mire már azt hittük, hogy végre megérkeztünk, jön egy újabb kanyar, És az a mihaszna szürke felhő fenn az égen vajon tőlünk mit akar? Napunk eltakarva vannak, langyos eső mossa... [Részletek]

Most múlik pontosan, Engedem, hadd menjen, Szaladjon kifelé belőlem. Gondoltam, egyetlen, nem vagy itt jó helyen, nem vagy való nekem. Villámlik, mennydörög, ez tényleg szerelem. [Részletek]

Nem sürgetem, nem várom, Nem bántom, nem sajnálom, Nem sajnáltatom magam, magam adom. [Részletek]

Nem veszekszem veled a szerelem zsoldján, én szerettelek, igaz, a magam módján. [Részletek]