Quimby idézet

Voltam Keleten jártam Nyugaton déli legelőn északi ugaron sorstalan utakon fejvesztve kutatom őt nem tudom, hol lakom. [Részletek]

Nem sürgetem, nem várom, Nem bántom, nem sajnálom, Nem sajnáltatom magam, magam adom. [Részletek]

A puritán ösztön és a szükség vezet, Szanaszét mardosom a tetemeket. És szíveket szórok a lábak elé, Hogy mutasson utat a vaknak hazafelé. [Részletek]

Most múlik pontosan, Engedem, hadd menjen, Szaladjon kifelé belőlem. Gondoltam, egyetlen, nem vagy itt jó helyen, nem vagy való nekem. Villámlik, mennydörög, ez tényleg szerelem. [Részletek]

Kócos kis romantika tejfogával a szívembe mart. [Részletek]

Mire már azt hittük, hogy végre megérkeztünk, jön egy újabb kanyar, És az a mihaszna szürke felhő fenn az égen vajon tőlünk mit akar? Napunk eltakarva vannak, langyos eső mossa... [Részletek]

Sorra tűnnek el mellőlem a srácok, mindegyiknek jobb dolga akadt. Zajos magányban foszforeszkálok a sápadt fényű telihold alatt. [Részletek]

Egy hozzátartozó élete drágább a pénznél. [Részletek]

Barátaink (és ellenségeink), akik naponta szemtanúi cselekedeteinknek, lehet, hogy objektívebb képet festhetnek motivációinkról, mint mi magunk. [Részletek]

Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ.... [Részletek]

Az elmés mondások többnyire ismétlések. [Részletek]

Az emberéletnek akkor és csak akkor van valamiféle haszna, ha a világmindenségnek mint egésznek benső értéke (figyelembe véve múltat, jelent és jövőt) nagyobb lett annak... [Részletek]

Az ember néha azt veszi észre, hogy a vonat, amire felszállt, végállomásra ért. Ilyenkor az a kérdés, merre indulj tovább. [Részletek]

Mindig is szerettem volna tudni, ki ír a falakra. Most végre tudom. [Részletek]