Quintus Horatius Flaccus idézet
Feltámad sok már feledett szó, és feledésbe hull sok most kedvelt, ha netán így dönt a gyakorlat.
- Quintus Horatius FlaccusTovábbi Quintus Horatius Flaccus idézetek:
Bármi tanácsot is adsz, röviden tedd! Így fogan az meg gyorsan a lelkünkben, s mélyen bele így gyökeredzik. [Részletek]
- Quintus Horatius FlaccusMíg én voltam a kedvesed s felfénylő nyakadat még nem ölelte más ifjú, míg veled éltem én, nálam jobban a dús perzsa király sem élt. [Részletek]
- Quintus Horatius FlaccusLégy bölcs, élvezd a mámort. A remény ritkán igazmondó barát. Beszéd az idő léha tékozlása. Ma élj! Ki tudja, eljön-e a holnap? [Részletek]
- Quintus Horatius FlaccusMit nevetsz? A mese rólad szól, csak a név más. [Részletek]
- Quintus Horatius FlaccusBármivel is áldott meg Istenünk, vedd azt hálás kézzel, ne halogasd örömeid évről évre, hogy bárhol is éltél, elmondhasd: boldog életed volt. [Részletek]
- Quintus Horatius FlaccusA harag rövid ideig tartó őrültség. [Részletek]
- Quintus Horatius FlaccusSzínem változik, arcomon méreg sáppad, a hű értelem elhagyott, titkon könnyezem is, tudom; lassú tűz, szerelem kínoz, elégek én. [Részletek]
- Quintus Horatius FlaccusTovábbi idézetek:
Minden segítségnek örülni kell, ha az ember gégéjét szorongatják. [Részletek]
- Mihail SolohovA munkádat végzed, és a munkád végez veled. [Részletek]
- ÁkosAz üzlet olyan, mint a háború, aki gyenge, elvérzik! [Részletek]
- Arthur Conan DoyleBármi történjék is, kitartok elhatározásom mellett, mindig a saját utamon járok és elfojtom könnyeimet. Csak legalább annyit szeretnék elérni, hogy bátorítson valaki azok közül,... [Részletek]
- Anne FrankMinden nehézség ebből adódik: emberi értékrendet alkalmazunk Istenre, azon tűnődünk, hogy mikor igazságos és mikor igazságtalan. A leghalványabb fogalmunk sincs, nem is lehet arról,... [Részletek]
- Agatha ChristieCélba ér a végén, aki küzd és tűr. [Részletek]
- MulanLázzal verő szívemnek vére forr, Mint boszorkány üstjében a bűvös víz. Gyúlt képzeletem mint meteor Fut át a világon és magával visz. [Részletek]
- Petőfi Sándor