Radnóti Miklós idézetek

Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik; elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld. De haragod füstje még szálljon az égig, s az égre írj, ha minden összetört! [Részletek]

S kacsintok mégis én, mert tudom, minden hiába,nem vénülünk mi már, mert ügyetlen volt a bába,megnyomta egy kényeske helyen akkor fejünks ez felment minket attól, hogy felnőttek... [Részletek]

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, merengj el hát egy percre e gazdag életen; szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel, a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem, az új... [Részletek]

Szavakkal játékos életem mellédkuszik és átölel virágos karjaival mint a kánikula ott lenn a nezőkön az örjöngő napot öleli valami rettentő csudába! [Részletek]

Szomorúbb vagyok a parti fűznél és szép szavakkal szeretlek mégis pedig te szebb vagy a százszorszépnél és az egyszerűbbnél is egyszerűbb. [Részletek]

Te állandó vagy bennem e mozgó zűrzavarban, tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál, vagy korhadt fának odván temetkező bogár. [Részletek]

Te tünde fény! futó reménység vagy te, forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! [Részletek]

Úgy gyötri a testet utánad a bánat, úgy röppen a lélek utánad, elébed, ó, semmi, de semmise már! ez a zápor sem mossa le rólam a vágyat utánad. [Részletek]