Radnóti Miklós idézet

Te állandó vagy bennem e mozgó zűrzavarban, tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál, vagy korhadt fának odván temetkező bogár. [Részletek]

Pillantásodtól nő a fű, kihajt a száraz ág és tőled piroslik a vér. Ha meghalsz, meghalok; porainkból egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél. [Részletek]

Ha megharagszol, ép olyan vagy mint az ú, mélyhangú, hosszan zengő és sötét. [Részletek]

Olyan vagy, mint egy suttogó faág, ha rámhajolsz, s rejtelmes ízű vagy, olyan vagy, mint a mák, s akár a folyton gyűrüző idő, oly izgató vagy, s olyan megnyugtató. [Részletek]

Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra. [Részletek]

Őrizz és védj, fehérlő fájdalom, s te hószín öntudat, maradj velem: tiszta szavam sose kormozza be a barna füsttel égő félelem! [Részletek]

Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít. Nézd a világ apró rebbenéseit. [Részletek]

A repülő feltalálása semmiség. A felépítése már valami. A repülés: az minden. [Részletek]

Minden kapcsolat egy erősséget vagy egy gyengeséget táplál benned. [Részletek]

Ne beszéljünk addig nagy felfedezésekről vagy haladásról, míg a világon egyetlen boldogtalan kisgyerek is létezik. [Részletek]

Két régi levél a gyártól: a tejet a lótrágyalével ígérték! [Részletek]

Azt szerették volna, ha egy rendes lánnyal kezdek járni, félrerakom a pénzt, összeházasodunk, aztán letelepszünk, és szerzek magamnak egy rendes, állandó munkát. Aztán csendben... [Részletek]

Síromnál sírva meg ne állj! Nem vagyok ott, nincs is halál. [Részletek]

Regényeset mesél a csend. [Részletek]