Radnóti Miklós idézet

Fázol? várj, betakarlak az éggel, hajadra épül a hímzett csillagok csokra és holdat lehellek a szemed fölé. [Részletek]

Belülről lebbensz, így vetít az elme; valóság voltál, álom lettél ujra, kamaszkorom kútjába visszahullva. [Részletek]

Mi hozhat még nekem vigaszt? Szerelmem is bogozhatatlan, sugárzik mint a fájdalom és éjjelenként fölriaszt. [Részletek]

Fölemelt karral álltam az ég alatt és teli volt a rét csillaggal és katicabogárral! [Részletek]

Pillantásodtól nő a fű, kihajt a száraz ág és tőled piroslik a vér. Ha meghalsz, meghalok; porainkból egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél. [Részletek]

Szavakkal játékos életem mellédkuszik és átölel virágos karjaival mint a kánikula ott lenn a nezőkön az örjöngő napot öleli valami rettentő csudába! [Részletek]

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály. [Részletek]

A háborúban nincs helye magánjellegű ítéletnek. [Részletek]

Nem tudjátok bebeszélni magatoknak a szerelmet. Nem kell hozzá több napi gondolkodás. Ha szerelmes vagy, nagyon gyorsan rájössz, és teljesen biztos vagy benne. [Részletek]

A férfi figyelmét egy nőre igazán csak egy más férfi figyelme tudja felhívni. [Részletek]

Ne bánkódj, ha gondjaid vannak a matematikával, biztosíthatlak, az enyémek sokkal nagyobbak. [Részletek]

Amit elképzelünk, még nem tekinthetjük megtörténtnek. [Részletek]

Én a magam ura vagyok. Egy kapcsolat mindent összezavar. Valaki sérül benne. Kinek kell az? [Részletek]

A művelt embert elsősorban a pontosság jellemzi. [Részletek]