Shan Sa idézetek

A becsület világában nevelkedvén, nem ismervén se bűnt, se nyomort, se árulást, most először ízlelem meg, milyen a gyűlölet: magasztos érzés, az igazság és a bosszú szomja. [Részletek]

A virágok csúfot űznek csodálóikból. A gyors mulandóságra nyílnak ki, a halálra. [Részletek]

Az élet hazugságokból épült vár, amelyet lerombol az idő. [Részletek]

Az élet pokoli kör, amelyben a tegnapelőtt úgy kapcsolódik a mához, hogy közben kiüresíti a tegnapot. Azt hisszük, hogy előrehaladunk az időben, s közben a múlt foglyai vagyunk. [Részletek]

Ha majd szeretsz és szeretnek, rádöbbensz, micsoda szenvedés izzó rostélyon élni. Többé semmiben sem leszel biztos. [Részletek]

Holdtalan az éj, a szél sír, mint egy újszülött. Odafönt egy isten ront neki egy istennőnek, félretaszigálja a csillagokat. [Részletek]

Kézbe fogom venni a sorsom irányítását, boldog leszek. A boldogság a jó lépések sorozata, egy gójátszma. Megölöm a fájdalmat, megfojtom a két kezemmel. [Részletek]

Meghalni annyi, mint havat dörzsölni hóhoz, telet lobbantani lángra zúzmarás köddel és jéggel. [Részletek]

Mindenkinek meg kell halnia. A semmit választani az egyetlen mód, hogy diadalmaskodjunk a halál felett. [Részletek]