Siegfried Lenz idézet

Meg kell barátkozni a gondolattal, hogy hébe-hóba veszteség is éri az embert. Talán így van rendjén, hiszen senki se ülhet meg azon, amije van. Az ember mindig kezdjen újat. Amíg azt... [Részletek]

Az emlékezés, az kelepce is lehet, veszélyes is lehet, hiszen az idő semmit, valóban semmit se gyógyít meg. [Részletek]

Először legyen meg a szükséges, aztán mindjárt az elégséges. [Részletek]

Az élet nem volt feltétlenül jobb úgy, hogy több ezer mérföld távolság volt közöttük, de feltétlenül könnyebb volt. [Részletek]

Ismertem egy öreg matrózt. Ő mesélte, hogy egyszer belezuhant a tengerbe. Kimentették, de öt teljes percig nem lélegzett. Akkor úgy érezte, hazatért. [Részletek]

Ígérhetném, hogy szeretni és tisztelni foglak, hogy veled leszek betegségben és egészségben, mondhatnám, míg a halál el nem választ, de nem fogom. Ilyeneket csak az optimista párok... [Részletek]

A hazugság olyan, mint egy páncélvért. Segít megvédeni a sérülésektől. (...) Ha mindenkivel őszinte vagy, kihasználnak, becsapnak. De úgyis csak a saját hibáinkból tanulunk, nem? [Részletek]

Az ő halálát nem a teste szenvedte el, hanem a lelke. Látszólag viszonylag jó egészségi állapotban volt továbbra is, belül azonban meghalt. [Részletek]

A szeretet a másik ember javát keresi, míg a megfékezhetetlen harag a másik romlására tör. [Részletek]