Simon András idézet

Amikor a lelked mélyén élő szelíd bárányt sikerül összebékéltetned az ott tomboló vad oroszlánnal, akkor képessé leszel arra, hogy elfogadd és valóban megszeresd önmagad. [Részletek]

Szerelmedbe feledkezve testem csendje felpezseg. [Részletek]

Szavakon túli a csend, melyben összeér a lelkünk, időtlenné szépül a tér, ahol összeölelkezünk. [Részletek]

Csak szeretetben érdemes élni. Méghozzá olyan szeretetben, amely megérint, sőt átölel és elengedni is képes, ha a növekedés ezt kívánja. [Részletek]

A szeretet kiválaszt, megszólít, megtart és elenged, de soha nem sajátít ki. Legfeljebb örömmel elfogadja, ha önként csak nekiajándékozod magad. [Részletek]

Meggyőződésem, hogy ebben a komor világban is sikert sikerre halmozhatunk, ha a szeretet sugárzását tesszük meg életünk céljává. [Részletek]

Aki bocsánatot kér, abban új élet sarjad; - aki megbocsát, az új életre szül. [Részletek]

Ha nem a meggyőződésed szerint cselekszel, valószínűleg a meggyőződésed nem is valós. [Részletek]

Kedves kedvesével csak azért nem unatkozik, mert mindig önmagukról beszélnek. [Részletek]

Az Álmok Tengere sem parttalan... (igaz, hogy csupán álom-partja van); az Álmok Tengere félelmesebb, mint a szokott veszélyű tengerek; siklik a roncs? süllyed a jó hajó? - az Álom-Tenger... [Részletek]

Az én tartóedényem a saját énem. Létem körvonalai kis kattanásokkal kapcsolódnak össze velem. [Részletek]

A vétek oly ügyetlen, ha remeg: Romlástól félve, magát rontja meg. [Részletek]

Az éjszaka közepén kigondolt terveket sosem a józan ész táplálja. [Részletek]

Ott állt egy szerelem kapujában, ami csakúgy, mint bármely évszak, nem egyik pillanatról a másikra jelent meg az életében, hanem észrevétlenül belopakodott a tudatába a gyanúk és... [Részletek]