Simon Márton idézet

A szerelem elmúlik, a bűntudat soha. [Részletek]

Interjú. Csend. - Mit mentene ki egy égő házból? - A lángokat. [Részletek]

Mintha egy kihalóban lévő nyelven beszélnénk, egyre kevesebb szó. [Részletek]

Sötétítőn fák árnyéka lebeg és én el vagyok veszve. [Részletek]

Egyenlők vagyunk. Látod. Ha kivonlak magamból, a semmi marad. [Részletek]

Csak ilyen távolról mutatom, hogy ne lássam egészen én sem. [Részletek]

Őszinte ne legyél, olyat bárki tud. [Részletek]

Az ember sose lehet biztos abban, mit fognak csinálni a szavak, amikor hallótávolságon kívülre kerülnek. [Részletek]

Valamikor kézen vezettél; szökni akartam, nem engedtél, csend volt szívemben és a csendben szavad szólt csak, mindennél szebben. [Részletek]

Ó, Mikulás, jó öreg, hullt színekből és hangokból míg összeáll csodád, hol vagyunk már a hajszolt holnapokban! Fáradt jelenből hajlunk múltba át. Nem gyermekkorba kívánkozom... [Részletek]

Soha nem volt barátom. (...) Volt szeretőm, ellenfelem, pasim, haverom, egyéjszakás partnerem. Eleget próbáltam ahhoz, hogy tudjam, hosszú távon egyik sem fog működni. Nem tudtam megnyílni... [Részletek]

Gondolkodásom elfogyó erejével lassan tapogattam a titokzatos élet megfoghatatlan értelmét. [Részletek]

Azt hiszed, hogy egy pont felé haladsz, de ennek a pontnak csak az adja a létjogosultságát, hogy szereted. Pihenj egy kicsit, de amint tudsz, állj fel és menj tovább. Mert amint megtudta, hogy... [Részletek]

A változás úgy jön, mint egy apró fuvallat, ami meglibegteti a függönyöket, és úgy kúszik elő, mint a fűben rejtőző vadvirágok titkos illata. [Részletek]