Simone Elkeles idézet

Erős karjával védelmezően átölel. Bársonyos nyelve az enyém köré fonódik, számomra eddig ismeretlen forróságot ébresztve a testemben. Nem csupán csókolózunk, ez már... szerintem... [Részletek]

Azért van szükségem a tökéletesség látszatára, hogy elbújhassak mögötte. [Részletek]

Csókolj meg, hadd tudjam meg, hogy működik-e még közöttünk a kémia... mert tiéd a szívem, a lelkem, meg minden, ami a kettő között van. [Részletek]

Mélyen a szemembe néz, és egy pillanatra megszűnik körülöttünk a világ - csak mi ketten létezünk. Annyira szeretnék a karjába ugrani és feloldódni az ölelésében, hogy komolyan... [Részletek]

Önmagam szeretnék lenni. Szeretnék szabadon dönteni, tanulni akarok a hibáimból, nem pedig rettegni, bűntudatot érezni és aggódni, hogy már megint nem feleltem meg az elvárásaitoknak. [Részletek]

De hát nem azért születtünk a földre elsősorban, hogy megpróbáljuk élhetőbb hellyé varázsolni? Nem vallásos útkeresésről van itt szó, hanem emberségről. [Részletek]

Amikor találkozik a tekintetünk, megáll az idő. Az a szempár egyenesen belém hatol, és megesküdnék rá, hogy látja, ki vagyok. Hogy ki vagyok én, amikor nem pózolok, nem színlelek. [Részletek]

Földre szálló angyalod, ki új csodákkal tér hozzád, láthatod, én nem vagyok. De lángot én is gyújthatok, hogy bánatodnak égboltján felragyogjon csillagod. [Részletek]

A gyűlölet olyan, mint a színvakság. Színvaknak hiába mondod, hogy a fák zöldek. A gyűlölet mindig ki akarja irtani az erdőt. [Részletek]

Egy nyelv formái óhatatlanul visszahatnak arra, aki azt a nyelvet beszéli, alakítják az arcát, a házakat, a földet, a szokásokat, az ételt. [Részletek]

Ha az ember forró napsütésben vándorol, nem áll meg útközben, hogy leszakítsa a legszebb virágot. [Részletek]

Kicsi angyal újra szárnyakra kel, De az utolsó dalt ne játszd még ma el! Álmodj tovább, elringat egy dallam, Eltűnök én is, de ne félj, csak halkan. [Részletek]

Mért van az, hogy én is tiporva, tagadva, Áhítatos ajkkal hallgatok szavadra, Hogy bár rámtapostál, csókolom a képed, Örvényekbe dobva álmodom a szépet, Szeretlek, imádlak, te... [Részletek]

A nő járja az élet igazi útját. Ő a művészet. Még beszélni se tud, mikor már meg tudja különböztetni a szépet a nemszéptől. Csak az az élet lehet boldog ezen a földön, amelyiknek... [Részletek]