Simone Weil idézet

Ha emlékezünk, tanulunk a történelemből, hogy hasonló katasztrófa ne következhessen be soha többé. De csak akkor tanulunk a történelemből, ha visszautasítjuk a hamisítást. [Részletek]

A boldog ember szeretete olyan, hogy osztozni akar annak a boldogtalannak a szenvedésében, akit szeret. A boldogtalan szeretete olyan, hogy már az is örömmel tölti el, ha a szeretett lényt... [Részletek]

Latrokként tér és idő keresztjére vagyunk verve mi, emberek. [Részletek]

Csak két szeg elég átható ahhoz, hogy lelkünkbe hatoljon: a szerencsétlenség és a szépség. [Részletek]

Tisztulni annyi, mint elválasztani egymástól a jót és a kívánságot. [Részletek]

A kegyelem teljessége egyedül a neki szánt ürességet töltheti meg. [Részletek]

A hazát egyedül részvéttel szabad és lehet szeretnünk. [Részletek]

Ha kedves vagy valakihez, nem leszel az emberiség legalján. Azt jelenti: van valamid, amit megoszthatsz. [Részletek]

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz, az ég derüs, nincs homlokán redő, utak mentén virágzik mind az ákác, a csermelynek arany taréja nő. [Részletek]

Ahol csak lehet, tégy jót; közben gondolj arra, hogy aki szívében jó, azt a sors nem terheli nagy szenvedéssel. [Részletek]

A házasság, mint intézmény, mint berendezkedés, amelyet együtt határoz el két ember, és amelyben bizonyos játékszabályok érvényesek, már nem hat nagyon modernnek. Az élettársak... [Részletek]

Miként egy jól töltött nap után boldog álom következik, úgy a jól eltöltött élet után boldog halál vár. [Részletek]

El kell fogadnunk, hogy a lelkünk - bár örökkévaló - jelen pillanatban az idő hálójában vergődik, annak pedig megvannak a maga korlátai és lehetőségei. [Részletek]

Az élet olyan, mint egy lőgyakorlat. Van, akinek a puskája visz messzebb, van, akinek a céltáblája van közelebb. [Részletek]