Simone Weil idézet

Bárki halandó, még ha természetes adottsága a semmivel lenne is egyenlő, eljuthat a lángelmék számára fönntartott királyságba, föltéve, hogy szomjúhozza az igazságot és nem szűnik... [Részletek]

A hazát egyedül részvéttel szabad és lehet szeretnünk. [Részletek]

Semmivé kell lennünk, hogy igaz helyünkre kerülhessünk mindenben. [Részletek]

Ha emlékezünk, tanulunk a történelemből, hogy hasonló katasztrófa ne következhessen be soha többé. De csak akkor tanulunk a történelemből, ha visszautasítjuk a hamisítást. [Részletek]

Latrokként tér és idő keresztjére vagyunk verve mi, emberek. [Részletek]

Van egy személyes emberi és tiszta szeretet, amely az isteni szeretet megsejtése és visszatükröződése. Ez a barátság. [Részletek]

A tenger szépsége nem csökken szemünkben attól, hogy tudjuk, olykor hajók süllyednek el. [Részletek]

A harag rossz tanácsadó! [Részletek]

A szerelmesek leggyönyörűbb pillanatai némák. A csendben mintegy felhalmozódik a szerelem, s aztán csendesen kivirul. [Részletek]

A puszta erő eszmék nélkül nem más, mint brutalitás és erőszak. [Részletek]

Soha nem volt barátom. (...) Volt szeretőm, ellenfelem, pasim, haverom, egyéjszakás partnerem. Eleget próbáltam ahhoz, hogy tudjam, hosszú távon egyik sem fog működni. Nem tudtam megnyílni... [Részletek]

A paraszt nem ért a politikához, ő a nemzet örökké kiskorú gyermeke, és mindenkor gyámság alatt kell maradnia. [Részletek]

Rengetegen nem értik a humorom. Ha egy kicsivel bizonytalanabb vagyok, azt gondoltam volna, hogy nem jók a vicceim. [Részletek]

Néha nincsenek szavak, vagy okos idézetek arra, hogy az ember pontosan leírja, mi történt aznap. Van úgy, hogy egy nap egyszerűen csak véget ér. [Részletek]