Simone Weil idézet

Ha emlékezünk, tanulunk a történelemből, hogy hasonló katasztrófa ne következhessen be soha többé. De csak akkor tanulunk a történelemből, ha visszautasítjuk a hamisítást. [Részletek]

Bárki halandó, még ha természetes adottsága a semmivel lenne is egyenlő, eljuthat a lángelmék számára fönntartott királyságba, föltéve, hogy szomjúhozza az igazságot és nem szűnik... [Részletek]

Ahogy jótettünkben az a rossz, amit számon tartunk, úgy bűneinkben az a jó, amit tudatosan megszenvedünk belőle. [Részletek]

Lehetetlen megbocsátani annak, aki rosszat tett nekünk, ha ez a rossz lealacsonyít. Arra kell gondolnunk, hogy nem alacsonyított le, hanem fölfedte valóságos helyünket. [Részletek]

A szép magában foglalja a pillanatnyi lét és az örökkévalóság egységét. [Részletek]

A szenvedés bölccsé tesz. [Részletek]

Latrokként tér és idő keresztjére vagyunk verve mi, emberek. [Részletek]

Ne ragaszkodj semmihez, és tiéd a világ. Igazából semmi sem tűnik el, csak tanít: az életre, arra, hogy ha valami a tiéd, veled marad. Sőt. El is tűnhet, de ha kell, rá fogsz bukkanni.... [Részletek]

A tökéletesség taszító. Különösen, ha másban véljük felfedezni azt. [Részletek]

Kétséges, hogy a remény (...) fennmaradhat-e a szeretet ösztönzése nélkül. Olyan védtelen és bolondos valami a remény. [Részletek]

Az emberi természet olyan, hogy mindig kiharcol magának önfeledt pillanatokat. [Részletek]

Ha én meg akarok házasodni, és a nő hozzám akar jönni, akkor neki is meg kell halnia olyanként, amilyen volt, és nekem is meg kell halnom olyanként, amilyen én voltam. És újra kell... [Részletek]

Nincs veszélyesebb a kölykökre, mint egy fegyverekkel telepakolt lakás. Kivéve talán a szülőket. [Részletek]

Ha távolról tanulmányozol egy tárgyat, csak az alapelvét láthatod. [Részletek]