Simonyi Imre idézet

Akit az Isten elhagyott: az hagyja el az embereket. Aki nélkül megvan az Isten: az emberek is megvannak anélkül. [Részletek]

Nem vettétek még észre hogy minden örömötök két bánat közé ékelődik? Ezért tűnik nékem mindig úgy minden mosolyotok kezdete mintha éppen akkor hagytátok volna abba a sírást... [Részletek]

Hazugságra pedig ne kényszerítsetek és ne hajszoljatok odáig hogy az igazat kelljen kimondanom. [Részletek]

Aki kell, az kell, nem azért: amilyen, hanem annak ellenére, hogy bármilyen. [Részletek]

Őrizlek, mint rögeszmét a csendes eszelősök. [Részletek]

Minden ember egyenlő Minden ember egyenrangú Hát... nem tudom... lehetséges De semmi esetre se kényszerítsünk senkit egyenlővé De semmi estre se fokozzunk le senkit egyenrangúvá. [Részletek]

Kaszálják már a réteket - Szénaillatú életed nyomát felveri a bürök. - A nap feletted is sütött. [Részletek]

Egy hozzátartozó élete drágább a pénznél. [Részletek]

Barátaink (és ellenségeink), akik naponta szemtanúi cselekedeteinknek, lehet, hogy objektívebb képet festhetnek motivációinkról, mint mi magunk. [Részletek]

Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ.... [Részletek]

Az elmés mondások többnyire ismétlések. [Részletek]

Az emberéletnek akkor és csak akkor van valamiféle haszna, ha a világmindenségnek mint egésznek benső értéke (figyelembe véve múltat, jelent és jövőt) nagyobb lett annak... [Részletek]

Az ember néha azt veszi észre, hogy a vonat, amire felszállt, végállomásra ért. Ilyenkor az a kérdés, merre indulj tovább. [Részletek]

Mindig is szerettem volna tudni, ki ír a falakra. Most végre tudom. [Részletek]