Simonyi Imre idézet

Ameddig élek ne gondolkodjatok helyettem - ameddig élek hagyjatok szabadon tévednem. [Részletek]

Tudod egy napon majd mindent megbocsát az ember. (Csak épp semmit el nem felejt.) [Részletek]

Aki kell, az kell, nem azért: amilyen, hanem annak ellenére, hogy bármilyen. [Részletek]

- Ó, értsd meg hát a szó vetületét! - Ha azt mondom - mert az vagyok rég - "éhes" nem azt jelenti: "jöhet az ebéd," még azt sem, hogy: "három napja nem ettem" de a hiányt, hogy - mért... [Részletek]

Örökké várlak, és mégis minden érkezésed rajtaütés. [Részletek]

Valamiképp olybá tűnsz ma már ahogy a valótlan is van (a maga módján) ahogy a hazugság olykor még hihető is - csak éppen nem igaz. [Részletek]

Szakadt reád annyi gyalázat hogy abból fedelet ácsolhat föléd az alázat s a szeretet. [Részletek]

Háborúk voltak és lesznek, de a katonáim halhatatlanok. [Részletek]

Néha a pokolba kívánom a színjátszást, de aztán rájövök, hogy dolgozhatnék akár egy cipőboltban is. Színésznek lenni mégiscsak menőbb. [Részletek]

Indulatokkal csak öngólt lőhet az ember. [Részletek]

A távoli múltban legalább öt természetes kihalás fordult elő, közöttük pedig számos kisebb kihalási hullám. Mindegyikük jócskán megváltoztatta az evolúció menetét. A tömeges... [Részletek]

Kedves Naplóm! Túléltem az első napot. Legalább 37-szer mondtam, hogy "jól vagyok, köszönöm", de egyszer sem gondoltam komolyan. De senkinek sem tűnt fel. Ha valaki megkérdezi, "hogy... [Részletek]

Lehet, hogy nem vagy gyáva, és A végén te maradsz állva, De mire jó úgy ez az élet, Hogyha futnod kell, amíg éled? [Részletek]

A hangja olyan volt, mint a puha szőrme, lágy és telt, egy kicsit obszcén, mintha már az, hogy szóba áll vele az ember, valami mocskos dolog lett volna. Talán az is volt. [Részletek]