Simonyi Imre idézet

Szakadt reád annyi gyalázat hogy abból fedelet ácsolhat föléd az alázat s a szeretet. [Részletek]

Őrizlek, mint rögeszmét a csendes eszelősök. [Részletek]

Élni? Igen - csak épp nem minden áron. Nagy áron? Talán. De nem bármi áron. [Részletek]

Aki kell, az kell, nem azért: amilyen, hanem annak ellenére, hogy bármilyen. [Részletek]

S egy napon majd megtudja az ember hogy mindenki közelebb áll a másikhoz mint hozzá bárki is. [Részletek]

Akit az Isten elhagyott: az hagyja el az embereket. Aki nélkül megvan az Isten: az emberek is megvannak anélkül. [Részletek]

Valamiképp olybá tűnsz ma már ahogy a valótlan is van (a maga módján) ahogy a hazugság olykor még hihető is - csak éppen nem igaz. [Részletek]

A természet hátborzongató előadást tud rendezni. A színpad óriási, a világítás drámai, megszámolhatatlanul sok a statiszta, és a különleges effektusok költségvetése korlátlan. [Részletek]

A férfiak főleg bizalomra, feltétlen elfogadásra, pozitív megítélésre, csodálatra, helyeslésre és bátorításra vágynak. A nők elsősorban gondoskodást, megértést, tiszteletet,... [Részletek]

Nem elég fegyverért kiáltani, tudni kell elébb, hogy ki az ellenség, és hogy kinek a kezébe lehet adni a fegyvereket, mert a szablyának két éle van. [Részletek]

Ügyelj arra, hogy megszerezd azt, amit szeretsz, különben kénytelen leszel megszeretni azt, amit kapsz. [Részletek]

A háborút általában a katonák nyerik, a hadvezérek pedig hasznot húznak belőle. [Részletek]

A művészet élőlény. Neked kell követned az útmutatását, s nem fordítva! Ahol a közönség szabja meg, milyen legyen a mű, ott fejre áll a világ. [Részletek]

Ez a végső mentőöv: mindenki vigyázzon arra, hogy a saját története szép legyen. És amikor az utolsó lélegzetét veszi, akkor úgy emlékezzen vissza, hogy ezt érdemes volt... [Részletek]