Sírfelirat idézetek

Megrontott tested már búsan rejti a mély sír, Ám emléked örök kincse szivünk vigasza. [Részletek]

Megszületett, virágzott, eltemették, kimászott. [Részletek]

Mi nem válunk el, csak te előre mentél. [Részletek]

Miért tép rózsát a kegyetlen halál, mikor annyi hervadt rózsát talál? [Részletek]

Mindegy, mi voltam: voltam az ami, Egy hang voltam az Isten énekében És kár lett volna el nem hangzani. [Részletek]

Mint a szelíd tavaszalkony, olyan volt ifju halálod, S gyász örök éje borult ránk a bus alkony után. [Részletek]

Mondtam, hogy beteg vagyok! [Részletek]

Nagyon akartam élni még, Érezni szívetek melegét. Nem adta a sors nekem, Elvámolta az életem. Búcsú nélkül kellett elmennem, Őrizzetek szívetekben. [Részletek]

Ne szánj meg éltem szűnte után, útas! Ne szánj! nyugalmam felzavaró szavat Ne mondj felettem, kinjaimnak Vélem egyűtt temetése itt lett. [Részletek]

Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. [Részletek]

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. [Részletek]

Nem remélek semmit. Nem félek semmitől. Szabad vagyok. [Részletek]

Nem volt rossz, sem jó, Csak ember, fáradt, Várt, várt és nem lelt Soha csodákat. [Részletek]

Ó, állj meg itt, s gondolj rám, idegen! Voltam én is, mint te, oly eleven. S leszel te is halott, mint én vagyok. Készülj: vár rád a sír s az angyalok. [Részletek]