Sírfelirat idézetek

Olyanok voltunk mi is mint ti, olyanok lesztek majd ti is mint mi. [Részletek]

Öreg fának kidőlt törzse, Két szép hajtás nőtt belőle. Új hajtások sok virága, Emlékeztet a vén fára. [Részletek]

Síromnál ne hullass könnyeket, nem én fekszem itt, nem haltam meg. Én vagyok a hűs nyári szellő, csillogó hó, folyóparton a kő. Ne gyászolj, töröld le könnyedet, nem haltam meg, e... [Részletek]

Síromnál sírva meg ne állj! Nem vagyok ott, nincs is halál. [Részletek]

Síromra tegyetek egy szál vadvirágot, az kísérje utam, amerre majd járok. [Részletek]

Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben, Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben. [Részletek]

Természeten s törvényein az éj sötétje ült. Isten szólt: - Legyen Newton! - s mindenre fény derült. De nem soká. Az ördög jő s kiált: - Fiat, Einstein! - s a káosz helyreállt. [Részletek]

Tiéd a csend és a nyugalom, miénk a könny és az örök fájdalom. [Részletek]

Több szánakozóra talált, mint irigyre e sír lakója: szenvedett százszor is halált, míg ledőlt végső nyugovóra. [Részletek]

Üzte vad láz régen, Megölte gyász, szégyen; Mostoha világnak Árvája, - de már csak A béke övé. [Részletek]

Vándor, ha erre jársz, itt egy szomorú emléket látsz: Kicsiny fiút takar e sír - Lehajtott fejjel idézd fel őt. Kapott biciklit, kisautót, Szerető családot, szülőt, nagyszülőt, Dacolt... [Részletek]

Végre nem butulok tovább! [Részletek]

Voltam, mert lettem, Untam, hát mentem. [Részletek]

Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi: por és hamu. [Részletek]