Somlyó Zoltán idézet

Én feléd nézek két szememmel s a szájam zárt, mert titka van. S feléd lengetem két kezemmel a szívem, amely nyitva van. [Részletek]

A mérget, meg a tőrt, meg a golyót az én kezeim sosem érik el. Az én halálom: százszoros halál! Az én halálom az, hogy élni kell!... [Részletek]

Évezredek tűnnek el, de holtodig énekel némely pillanat… [Részletek]

Ó, országok országa: női test! Nincs rajtad út, mely vinne egyenest. [Részletek]

De nem volt csók, mely mellettem marasszon, elhívtak téged csábítóbb falak! [Részletek]

Mit szeretek oly nagyon, hogy tíz körmöm ennyire az élet husába vágom?!... ...Én úgy hiszem, hogy azt a Valakit, aki lehettem volna e világon... [Részletek]

Az álmaimból és reményeimből szines, süppedő szőnyeget fonok. (...) Ha elkészül a ritkamívű szőnyeg, nagyboldogan terítem majd eléd: menj végig rajta s érezd meg a lelkem... [Részletek]

A szép rögtön kell. Az igazra alszunk egyet. Lelkünknek elég a kép. A testnek keret is kell. [Részletek]

Arra kell gondolnunk, hogy a boldogság nem a nagy vagyonon alapul, hanem a lélek jó állapotán. [Részletek]

Emlékeink az egyetlen paradicsom, amelyből nem űzhetnek ki bennünket. [Részletek]

Ne beszélj, ha most is azt hiszed, hogyha bármit szívből mondasz, az rossz lehet neked. Nem vagy más, csak egy szürke nagykabát. Neked úgyis majdnem mindegy, melyik színt is öntik rád.... [Részletek]

A halálbüntetéssel társadalmunk az emberi élet szentségét ismeri el. [Részletek]

Nem támogatom szépségedet, csak tűröm. Süssem a Napot? [Részletek]

Létezik valahol köröttünk egy közös kedvaura: egy láthatatlan burok, amelybe mindannyian beleadjuk a sajátunkat. Ha a kollektív kedvbe többen dobnak be szenvedést, depressziót, bánatot,... [Részletek]