Somlyó Zoltán idézet

Manapság már ritkák a szerelmi hőstettek. A mai lovag a hölgy kesztyűjéért nem az oroszlánketrecbe, hanem a kesztyűsboltba megy be. S ez a mai nőknek jobban tetszik. [Részletek]

Én feléd nézek két szememmel s a szájam zárt, mert titka van. S feléd lengetem két kezemmel a szívem, amely nyitva van. [Részletek]

Ó, országok országa: női test! Nincs rajtad út, mely vinne egyenest. [Részletek]

De nem volt csók, mely mellettem marasszon, elhívtak téged csábítóbb falak! [Részletek]

Évezredek tűnnek el, de holtodig énekel némely pillanat… [Részletek]

Az álmaimból és reményeimből szines, süppedő szőnyeget fonok. (...) Ha elkészül a ritkamívű szőnyeg, nagyboldogan terítem majd eléd: menj végig rajta s érezd meg a lelkem... [Részletek]

De - tudjátok-e, hogy mi a magány! Csak egy tányér az ember asztalán, csak egy pohár, amelyből inni méreg. (...) És mindennap így szólni: mégse jő! És aki jő is: mégse, mégse ő!...... [Részletek]

Egy hozzátartozó élete drágább a pénznél. [Részletek]

Barátaink (és ellenségeink), akik naponta szemtanúi cselekedeteinknek, lehet, hogy objektívebb képet festhetnek motivációinkról, mint mi magunk. [Részletek]

Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ.... [Részletek]

Az elmés mondások többnyire ismétlések. [Részletek]

Az emberéletnek akkor és csak akkor van valamiféle haszna, ha a világmindenségnek mint egésznek benső értéke (figyelembe véve múltat, jelent és jövőt) nagyobb lett annak... [Részletek]

Az ember néha azt veszi észre, hogy a vonat, amire felszállt, végállomásra ért. Ilyenkor az a kérdés, merre indulj tovább. [Részletek]

Mindig is szerettem volna tudni, ki ír a falakra. Most végre tudom. [Részletek]