Somlyó Zoltán idézet

Az álmaimból és reményeimből szines, süppedő szőnyeget fonok. (...) Ha elkészül a ritkamívű szőnyeg, nagyboldogan terítem majd eléd: menj végig rajta s érezd meg a lelkem... [Részletek]

Évezredek tűnnek el, de holtodig énekel némely pillanat… [Részletek]

De - tudjátok-e, hogy mi a magány! Csak egy tányér az ember asztalán, csak egy pohár, amelyből inni méreg. (...) És mindennap így szólni: mégse jő! És aki jő is: mégse, mégse ő!...... [Részletek]

De nem volt csók, mely mellettem marasszon, elhívtak téged csábítóbb falak! [Részletek]

A mérget, meg a tőrt, meg a golyót az én kezeim sosem érik el. Az én halálom: százszoros halál! Az én halálom az, hogy élni kell!... [Részletek]

Én feléd nézek két szememmel s a szájam zárt, mert titka van. S feléd lengetem két kezemmel a szívem, amely nyitva van. [Részletek]

Manapság már ritkák a szerelmi hőstettek. A mai lovag a hölgy kesztyűjéért nem az oroszlánketrecbe, hanem a kesztyűsboltba megy be. S ez a mai nőknek jobban tetszik. [Részletek]

Isten mindennek a teremtője; mégis azt bizonygatják, hogy a rossz nem istentől ered. Hát akkor honnan ered? ... talán az emberektől? S az embereket vajon ki teremtette? [Részletek]

A halál a pihénél is könnyebb, de a kötelesség nehezebb, mint egy hegység. [Részletek]

Te mikoron nevedet keblem mélyébe leírtad, Mit tettél, tudod azt? gránitsziklába acéllal Vágtál életen át múlás nélkűli betűket; Hát én? én nevemet karcoltam volna homokba, Melyet,... [Részletek]

Csak egy szilánkja vagyok annak a tükörnek, amelynek teljes alakját és formáját nem ismerem. Ennek ellenére azzal, ami rendelkezésemre áll, fényt tükrözhetek a világ sötét zugaiba -... [Részletek]

Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy milyenek a képességei a fára mászáshoz, abban a hitben élheti le az egész életét, hogy hülye. [Részletek]

Úgy érezte, hogy ez az egész - nem valóság. Könyvben olvasta, moziban látta, vagy csak álmodik. [Részletek]

Az önsajnálat olyan, mint gyapjúkardigánt felvenni rekkenő hőségben. [Részletek]