Szabó Lőrinc idézet

A tűnődés, mely fájt, vagy jólesett, s mert segítette az emlékezet, kezdte szavakká alakítani a világomat . [Részletek]

Képzelt képzeleteddel képzelem, hogy együtt vagyunk: az enyém kevés volna, magában, míg így, szüntelen kettőződve, mint tündér repesés hoz-visz-cserél s egyszerre két helyen... [Részletek]

Volt már s lesz még szeretőm biztosan, de egy se, mint te, egyik sem olyan. [Részletek]

Már esteledik a világ; időm oly gyors és oly kicsi! Csak egy isten van: én vagyok; csak egy bűn: nekem ártani. [Részletek]

Bennünk, bent, nincs részlet s határ, nincs semmi tilos; mi csak mi vagyunk, egy-egy magány, se jó, se rossz. [Részletek]

Visszhangzottak benned is, kedvesem, teher voltam csak ezer terheden, gyáva, én, kit került a hit, a tett: elpazaroltam édességedet, minden keserű most már, nélküled! [Részletek]

Füled és orrod szimatol, megcsal, megoszt, elad a szád, a kéz kinyúl, szemed bolond, sajgó velőd csurranni vágy? Ébredj! A piszok csalogat! Vigyázz! Maradj a magadé! Férfi, légy tiszta... [Részletek]

Úgy alakítsuk tehát lelkünket, mintha már a befejezéshez értünk volna. Semmit se halasszunk el. Naponta egyenlítsük ki a számlánkat az élettel szemben. Az életnek az a legnagyobb... [Részletek]

Az élet nem volt feltétlenül jobb úgy, hogy több ezer mérföld távolság volt közöttük, de feltétlenül könnyebb volt. [Részletek]

A titok önmagában semmi, de a trükk, amihez felhasználod, az minden. [Részletek]

Ígérhetném, hogy szeretni és tisztelni foglak, hogy veled leszek betegségben és egészségben, mondhatnám, míg a halál el nem választ, de nem fogom. Ilyeneket csak az optimista párok... [Részletek]

Milyen furcsa, hogy legtöbbször nem a személy, hanem a helyzet miatt leszünk szerelmesek... és gyűlölni is ugyanígy gyűlölünk. [Részletek]

Az ő halálát nem a teste szenvedte el, hanem a lelke. Látszólag viszonylag jó egészségi állapotban volt továbbra is, belül azonban meghalt. [Részletek]

A szeretet a másik ember javát keresi, míg a megfékezhetetlen harag a másik romlására tör. [Részletek]