Szabó Magda idézetek

Az élet túl rövid, hogy sokáig haragudjunk benne. [Részletek]

Az élet voltaképpen mindig óvodai szinten lép, mi komplikálunk belőle görög sorstragédiát. [Részletek]

Az élethez kétségtelenül kell bizonyos emberi méltóság és fegyelmezettség, és az is, hogy az ember normálisan reagáljon arra, ami éri, mindig tudva, mi igazán baj, és mi csak... [Részletek]

Az ember annyi, amennyit másokért tesz, mindenkiért. [Részletek]

Az ember majdnem mindent kihever, ezt hidd el. [Részletek]

Az ember néha olyan buta. Azt hiszi, vannak történelmi dolgok, meg vannak magánügyek, s a kettő nem tartozik össze. Közben kiderül, hogy mindig minden összetartozik. Ha az ember a... [Részletek]

Az ember nem mondja - viseli a gyászt. Attól, hogy hallgat, tán még feketébb lesz odabelül. Pedig jó lehet könnyülni. Vannak, akik a szavaktól könnyülnek. [Részletek]

Az ember nem tudja mindig, mikor követ el megbocsáthatatlant, de azért él benne valami gyanú, ha megtette. [Részletek]

Az ember tizenöt éves korában már voltaképpen felnőtt. Buta felnőtt, ügyetlen felnőtt, sokat tévedő felnőtt, de felnőtt. [Részletek]

Az emberek nem könnyű rejtvények ám, Cigánylány! Olyanok, mint a tejüveges ablak, amely mögött látni a fényt, de nem tudjuk bizonyosan, mi okozza. Mitől világos? Mögéje kell menni a... [Részletek]

Az embernek, ha gyerek, annyi titka van, hát akkor mennyi lehet egy felnőttnek. [Részletek]

Az én valódi arcom sokkal szörnyűbb, mint amit festeni szoktam magamnak. [Részletek]

Az eső táncolt, énekelt, a füvön körbe járt, átvonta, húzogatta a gally között haját, aztán kavics sértette fel szelíd lábát, megállt, elhalt ártatlan éneke, nem táncolt... [Részletek]

Az igazi veszedelem azokban az órákban rejlik, amelyek simának látszanak. [Részletek]