Szabó Magda idézet

Szívek (...). A szentek mindig megmutatják, megnézheti bárki. Ha a mienket is így láthatnánk, kampócskán, megvilágítva, tapinthatóan. De ki látja az ember szívét? [Részletek]

A pazarlás, az értelmetlen költekezés csak pillanatokra szerezhet örömet, utóbb megvan a böjtje. [Részletek]

Amíg az ember gyerek, addig köszönettel elfogadja, amit kap, és igyekszik érte hálás lenni (...). Aki gyerek, az hallgasson a szüleire, engedelmeskedjen nekik, mert nyilván nem fejlődött... [Részletek]

A szeretet, amivel szeretnek bennünket, mindig valamifajta kegyelem. [Részletek]

A csillagokat lesték, ha leszállt az est, örök igényüket, hogy csak úgy, a saját gyönyörűségükre verssorokat mormoljanak, és képzeletükben megpróbálják utolérni a szelet vad... [Részletek]

Csak nem mondta neked valaki azt, hogy tanulni kellemes? Tudni jó, gyerekem, tanulni egyáltalán nem az. (...) Csak éppen nem éri meg, ha az ember nem tanul. Nem érted? Nem éri meg, amibe... [Részletek]

Mindannyian tudjuk, hogy az otthon nemcsak négy falat, tárgyakat jelent, az otthon menedék. Az az ember, akinek van hová - és van kihez - hazamenni, mindenkor könnyebben viseli az élet... [Részletek]

Az igazat szóló ellenség messze kívánatosabb a színlelő barátnál, aki kedved szerint beszél. [Részletek]

Csak azokat szeretjük igazán, akik alkatunk mélyéhez tartoznak. A többi - merő keresés, ügyetlen erőlködés, akármilyen sok helyet foglalnak el az ember életében. Üresjárat. [Részletek]

Kevés dolgot tudok pillanatok alatt megváltoztatni, de egyet bármikor: a hozzáállásomat. Állandóan a kezemben van a lehetőség, hogy döntsek. Feladom vagy megcsinálom. Sírok vagy nevetek.... [Részletek]

A jövőnek sok neve van: a gyenge úgy hívja, elérhetetlen, a gyáva úgy, ismeretlen, a bátor lehetőségnek nevezi. [Részletek]

Engedj, vezess, mondd, merre menjek, Mutasd meg, kit szeressek, Hol találom a fényt, És kiben bízhatok még. [Részletek]

Amikor nagy csávában vagy, nem tehetsz mást, mint előre nézel, és teljes gőzzel előre haladsz. [Részletek]

Életünk bizonyos pontjain átlépünk olyan határvonalakat, amiket aztán nem lehet át nem lépetté tenni. A sportban ezt, azt hiszem, "hátsó pályának" hívják: az élmények vitathatatlan... [Részletek]