Széchenyi Zsigmond idézetek

A fantáziát kárpótlásul kaptuk mindazért, amik nem vagyunk, a humorérzéket pedig vigaszképpen azért, amik vagyunk. [Részletek]

A felhúzott revolver nem alkalmas eszköz új eszmék meggyökeresítésére olyan népeknél, akik ma is ott tartanak, ahol évezredek előtt tartottak, amikor a fehér ember talán még... [Részletek]

A sokat próbált, az élet kalapácsával keményre kovácsolt ember sosem közlékeny. Nem szereti, ha avatatlanok belekíváncsiskodnak emlékeinek lakatra zárt lomtárába. Közismert dolog,... [Részletek]

A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás. [Részletek]

Csend kell ahhoz, hogy megérezzük a mindenséget, hogy meghallhassuk az örökkévalóság szavát. A Csend az örökkévalóság alkotórésze. A világ elmúlik, de a Csend megmarad, azért... [Részletek]

De miért ugatnak éjjel a kutyák? Miért ugatnak olyankor is, amikor nincs, amit megugassanak? Órák hosszat bámulnak bele a sötétbe, és ugatnak, ugatnak szüntelenül. Konok... [Részletek]

Minden csorbát kiköszörül, minden sarkot legömbölyít, minden árnyékot elmellőz a fantázia, ez a lelkiismeretlen, mindannyiunknak saját szája íze szerint hazudó... [Részletek]

Nem volna szabad elfelejtenünk, hogy a fehér ember civilizációja nem fajközi kaptafa, amire mindenféle színű bőrt rá lehet húzni. Nem általánosan alkalmazható, egyetemes... [Részletek]

Sokkal jobb utolsónak lenni, akiből első lesz, mint megfordítva. [Részletek]

Társadalmi tapintat: ha vendégünk otthon érzi magát házunkban, annak ellenére, hogy szívünk vágya azt súgja: bárcsak már valóban otthon lenne! [Részletek]

Utálom a gyanakvást. Talán éppen azért, mert érzem, hogy túl gyakran elfog. Pedig sokkal inkább csalódni vagy akár becsapódni kéne - ezek emberi dolgok. Hanem gyanakodni: közönséges. [Részletek]