Székely János idézetek

Ami csak voltam és leszek, amit csak kaptam, amit adtam, Amit örültem-fájtam és örültél-fájtál énmiattam, Mindent, ami most elvesz, pedig teljesség volt és élet, Az életed, az... [Részletek]

Az emberek nem rosszak, és az emberek nem jók. Az emberek: emberek. Élni akarnak, és úgy élnek, ahogy tudnak. [Részletek]

Az igazmondás egy hazug világban előnytelen versenyre kényszerít. [Részletek]

Azt a levegő-tiszta, észrevétlen Nagy boldogságot adtad egykor nékem, Amit nem adhat többé senki sem. [Részletek]

Igen, igen, az ismerős világot Úgy hagyjuk el, hogy szívünk meg se retten. Az vonz csupán, mit ködbe vont a kétség, S titokzatossá bűvölt a sötétség - A sejtelmes, az ismeretlen. [Részletek]

Lehetséges, hogy akit én A legvadabb, a legnagyobb Ellenségemnek gondolok, Ölébe vesz, ha meghalok? [Részletek]

Mert van veszély, melyet megúszni merő nevetség és galádság. Kit szárnyalásra szánt a sorsa, ne élje túl a zuhanását. [Részletek]

Nekem nagyon hiányzanak majd a föld, a fák, a csillagok, S hiányzik, hogy én nem hiányzom a világnak, ha meghalok. [Részletek]

Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy... [Részletek]

Rettegvén, társaim, a csendet, Mely szült és ránk szakad megint, Beszélünk, szüntelen beszélünk, Daráljuk monológjaink, De nincsen lélek, hogy megértsen, Sehol a földön és egen.... [Részletek]

Tudom én, kedves, hogy sosem leszel Törvényben sem és bűnben sem a társam. [Részletek]

Van hallgatás, mely sokkal rémesebb, Kiáltóbb és félelmesebb, Mint hogyha lánc sír, vagy ha bomba robban... [Részletek]