Szergej Vasziljevics Lukjanyenko idézetek

- Jó ott? - Rossz ott (...). Gyakrabban rossz, mint jó. De nem ezért szeretünk valamit. [Részletek]

- Papa, érdekesek a városok? - Szerintem nem túlságosan. - Akkor miért építenek az emberek városokat (...)? - Félnek a magánytól. (...) - A városban nincs magány? - Ott van csak... [Részletek]

A félelem a nem tudásból fakad. Ez az egyetlen félelem, amit megengedhetünk magunknak. De amit tudsz, amit ismersz, attól nem kell félned. [Részletek]

A leghétköznapibb és legbanálisabb dolgok egyben a legvalóságosabbak is. [Részletek]

Amikor összeomlik egy nagy álom, mindig marad helye egy kicsinek. Személyesnek. Meglehet, hogy éppen az ilyen kis álmok révén lehet valami nagyot alkotni, nem igaz? [Részletek]

Az embert lehetetlen egységesíteni! Sem az ördög, sem az angyal mintájára! Mindig különbözőek maradnak. [Részletek]

Elég egy időre megfosztani az embereket valami primitív, de elengedhetetlen szükségletük kielégítésétől. Majd nagyúri gesztussal visszaadni. Szeretetük irántad őszinte és valódi lesz. [Részletek]

Ha meg akarod ölni a tüzet, válj tűzzé! Ha meg akarod ölni a halált, válj halállá! [Részletek]

Hasztalan dolog rimánkodni a napfénynek, hogy kukkantson be a sötét szobába. Egyszerűbb ablakot nyitni. Vagy villanyt gyújtani. [Részletek]

Mennyivel egyszerűbb kémesdit játszani, mint beépített ügynököt! A kém egy idegen országban dolgozik, a tégla a sajátjában, de olyanban, amelyet megszálltak. [Részletek]

Minden elolvasott könyv egy újabb megélt élet. [Részletek]

Te egymagad vagy, én is egymagam vagyok. Mindannyian és mindörökre egymagunk vagyunk, akárhány öntelt, eleven lény tartozzon is egy fajhoz. Mindegyikünk önmaga civilizációja. A tulajdon... [Részletek]