Váci Mihály idézetek
A sarkokon órákig álldogálok. Hazamehetnék - de minek? miért? Semmi közöm már e világhoz, és most tudom csak, hogy mit ér! Megfordulok, - de merre menjek? Hiszen te nem vagy már sehol!... [Részletek]
- Váci MihályAmivel magamhoz kötnélek, csak engem fojt, vág, köt a gúzs. Én fuldoklom, már alig élek, s Te egyre jobban szabadulsz. [Részletek]
- Váci MihályAz állatok velem rokoni lények. Bennük a létről emberi tudást érzek. (...) Az ember kulturált vad, nagyobb a bűne: - képes az erkölcsre, kapható a bűnre. [Részletek]
- Váci MihályAz arcodat ne mutasd szomorúnak. Ne lássa senki, mi az, amit eltűrt. Jobban kellene szeretni magunkat, hiszen mi már nagyon kiérdemeltük. [Részletek]
- Váci MihályElmúlnak így azt estjeim nélküled, csillagom. Olyan sötét van nélküled, szemem ki sem nyitom. [Részletek]
- Váci MihályEltemette mélyen a lektor. Vigasztalt: - "Feltámadunk egykor!" Örök béke poraira! Deleatur soraira. [Részletek]
- Váci MihályEmberfeletti próba, míg embertelen kínokból az emberi öröm megterem. [Részletek]
- Váci MihályEmlékszel? Engem elfeledhetsz. De a percekre emlékezzél, mikor odabújtál a szívemhez és magadról megfeledkeztél. [Részletek]
- Váci MihályÉn azt hiszem, hogy Te is félnél tőlem, ha kicsit bátrabb volnál. Ha engemet mennyedbe vinnél, mélyebbre hullnál a pokolnál. [Részletek]
- Váci MihályÉn gyalog fogok hazamenni a porral lepett füveken, mezítláb, hogy sírva érezzem, ha felmelegszik a szülőföld pora, mikor megérkezem. [Részletek]
- Váci MihályÉrzem, hogy már rabom vagy, s Tiéd már szabadságom. Olyan szorosan foglak, hogy lélegzetre vágyom! [Részletek]
- Váci MihályÉs érezzék egy kézfogásról rólad, hogy jót akarsz, és te is tiszta jó vagy, s egy tekintetük elhitesse véled: szép dolgokért élsz - és érdemes élned. [Részletek]
- Váci MihályÉs nem hasonlítlak angyalokhoz: asszony vagy, nő vagy, ezért áldalak, mert úgy szorítsz forrón, sírva, magadhoz, hogy embernél több leszek általad. [Részletek]
- Váci MihályGyűlölöd magad szerfelett, és ezért senkit sem szeretsz. Gyűlölöd magad, e parányt, ki téged napról-napra lát, s nagylelkűsége bánt, hogy mindent ért és megbocsát. [Részletek]
- Váci Mihály