Váci Mihály idézet

Ki fénybetartja, felkiált: - Ilyen szörnyeteg a szívem, ha szerelem derengi át! - - hát ha gyűlöl - akkor milyen? [Részletek]

Ordítanék utánad, de hiába: oly néma vagyok, béna, mint az állat, és mint a kő, mely megütött, s utána ha belerúgsz, még felvérzi a lábad. [Részletek]

Nem elég álmodozni! Egy nagy-nagy álom kell! Nem elég megérezni, de felismerni kell, Nem elég sejteni, hogy milyen kor jön el, Jövőnket - tudni kell! [Részletek]

Végül nem bán már az ember semmit, semmit, csak szeressék! Jaj! Úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már, hogy ne szeressék! (...) Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit... [Részletek]

És érezzék egy kézfogásról rólad, hogy jót akarsz, és te is tiszta jó vagy, s egy tekintetük elhitesse véled: szép dolgokért élsz - és érdemes élned. [Részletek]

Gyűlölöd magad szerfelett, és ezért senkit sem szeretsz. Gyűlölöd magad, e parányt, ki téged napról-napra lát, s nagylelkűsége bánt, hogy mindent ért és megbocsát. [Részletek]

Olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani. [Részletek]

Az élet megingathatatlan, állandó törvénye az aljasság. Az ember az aljasságáért kapta büntetésként az életet. [Részletek]

Az önmagunk iránti nagylelkűséggel nincs problémánk. Noha mások erkölcsi felelősségét túlhangsúlyozzuk, önmagunkkal szemben jóval elnézőbbek vagyunk. Hajlunk arra, hogy magunkról a... [Részletek]

Ítélkezés nélkül nyújts kezet a másiknak. Készíts neki helyet a szívedben, hogy megpihenhessen. Hogy igyon egy korty vizet. Ezen a világon, fiatalember, mindenből kivesszük a részünk.... [Részletek]

Az elmés mondások többnyire ismétlések. [Részletek]

Az emberéletnek akkor és csak akkor van valamiféle haszna, ha a világmindenségnek mint egésznek benső értéke (figyelembe véve múltat, jelent és jövőt) nagyobb lett annak... [Részletek]

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor el kell döntenünk, mely dolgok összeomlását fogadjuk el, és mely dolgokat próbálunk megóvni feltétel nélkül. [Részletek]

Mindig is szerettem volna tudni, ki ír a falakra. Most végre tudom. [Részletek]