Vajda János idézet

El nem gondolhatom, Mivel érdemeltem; Csak szenvedtem eddig Ebben az életben. [Részletek]

Ha majd egykor egy igazán Hűn szerető szívre vágyol, S keresed, de nem mutatja Sem a közel, sem a távol: [Részletek]

S valami fáj mindkettőnknek, Neked a bűn, nekem a vád. Pásztoróra kéje helyett Szellemóra!... isten hozzád! [Részletek]

Nincs is édesb lelki élvezet, Mint megfigyelni a természetet, Tanulni tőle filozófiát: Mienk, mig elfeledjük, a világ! [Részletek]

És nem tudom, mi fáj majd jobban: Mi itt örökre elveszett, Vagy ami él a multban, s onnan Kivenni többé nem lehet? [Részletek]

Hogy van teremtmény, átkozott Ég s földtül, egyedül; Kit Isten, ember elhagyott S hozzátok menekül - [Részletek]

Minden szépség annyit ér csak, Mire becsüli magát, Ne add magad egy virágért, S többet érsz, mint egy világ. [Részletek]

Egy hozzátartozó élete drágább a pénznél. [Részletek]

Barátaink (és ellenségeink), akik naponta szemtanúi cselekedeteinknek, lehet, hogy objektívebb képet festhetnek motivációinkról, mint mi magunk. [Részletek]

Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ.... [Részletek]

Az elmés mondások többnyire ismétlések. [Részletek]

Az emberéletnek akkor és csak akkor van valamiféle haszna, ha a világmindenségnek mint egésznek benső értéke (figyelembe véve múltat, jelent és jövőt) nagyobb lett annak... [Részletek]

Az ember néha azt veszi észre, hogy a vonat, amire felszállt, végállomásra ért. Ilyenkor az a kérdés, merre indulj tovább. [Részletek]

Mindig is szerettem volna tudni, ki ír a falakra. Most végre tudom. [Részletek]