Vajda János idézet

Nem vész el innen semmi, semmi, Csak ami nem bírt megszületni. [Részletek]

Szeretlek, mert fölfoghatlan vagy; Bűvös-bájos fátyol föd el. Szeretlek, mert olyan titok vagy, Amiben mégis hinni kell. [Részletek]

Nem birok már a szivemmel, Úgy teli van szerelemmel. Ha valahol ki nem öntöm, Maradásom nincs e földön. [Részletek]

Énnekem már nem fáj semmi, És örömet semmi nem ád. Csak emléked fáj még... oh hogy Örökké emlékezem rád! [Részletek]

Ha szeretsz és nem tudod, miért? Elhihedd, hogy igazán szeretsz. [Részletek]

Ledér pillangó a betelt vágy; Hálátlan és hamar feled. Sokszor tovább emlékezik rád, Ki hőn sovárgva egyszer meglát, S aztán - nem is szólhat veled. [Részletek]

A multból fölmerül egy pillanat, Mint óceánból elsüllyedt sziget: És látom újra ifjú arcodat, mikor még másért nem dobbant szíved. [Részletek]

Elér a végzet, akár a halál; A szarvak kínja ránk van mérve már Az anyaméhben. [Részletek]

Nem az a legrosszabb, ha elesünk, hanem az, ha a földön maradunk. [Részletek]

Idő kell, míg új gondolat, új eszme elterjed, míg mindenütt megértik s megismerik, kivált ha nem olyan formában jelenik meg, hogy bárki rögtön magáévá tehesse; ha meg ellentétben is... [Részletek]

Egy nő szemében sokat veszít értékéből az a férfi, aki bámulatát feltűnően és bőkezűen osztogatja. Hiszen a nő szerint a világon csak egyetlen rajongásra méltó tárgy van, s ez ő... [Részletek]

Nem azt szeretjük, ami a legszebb, hanem azt, ami a legnemesebb gondolatokat ébreszti bennünk. [Részletek]

A jó lelkiismeret neveti a hír hazugságait. [Részletek]

Ha már mindannyian vetnek, akkor törvényszerű, hogy mindannyian aratnak is! [Részletek]