Vas István idézetek

A boldogság a leggyöngébb palánta, de illata az esteket betölté és megtanitott bús, pogány dalára: "Csak itt és egyszer! Soha, soha többé!" [Részletek]

És köszönöm, hogy szent sebed előtt Életem tornya összedőlt, S kiárad bennem boldog szégyenem, S minden szenvedve hordott kételyem S a szenvedélyes értelem Érvénytelen, érvénytelen. [Részletek]

Hogy későn bár, felismerem: Nem veszhet kárba semmi sem, Halál, se bűn, se szerelem, Tévelygés, ész és sejtelem. [Részletek]

Köszönöm, amit látok: a teremtett világot, hogy még a rossz sem céltalan; mindennek jelentése van. [Részletek]

Nem nézhetsz énrám, messze vagy, De szemedtől vagyok ma bátrabb. Milyen fekete a hajad, És milyen büszke hosszú hátad! [Részletek]

Nincs, ami többet érne, mint az életünk, és amit belőle csinálni tudunk és merünk, létünknek ez a nagy értelme és kalandja, és minden egyéb szédült és szédítő halandzsa. [Részletek]