Victor Hugo idézetek

A szerelemben legerősebb a szokás. Az egész élet abban összpontosul. Hogy a csillagok minden este feljönnek: a világegyetem szokása. A mindenség olyan, mint a szerelmes asszony; a nap a... [Részletek]

A szerelmesek leggyönyörűbb pillanatai némák. A csendben mintegy felhalmozódik a szerelem, s aztán csendesen kivirul. [Részletek]

A szerencsétlenségek minden irányban hatnak. Dobj követ a vízbe, s számold meg, hányfelé fröccsen. [Részletek]

A szeretet az egyetlen, ami tékozlás útján gyarapszik. [Részletek]

A szigor csak eldurvítja a lelkeket. [Részletek]

A szívben tátongó űrt nem lehet egy dugóval elzárni. [Részletek]

A szó nem fejezi ki jól az érzéseket. A megindultság mindig új, a szó mindig régi, ezért nem lehet kifejezni az indulatokat. [Részletek]

A természet felkarolta, ahogy minden roncsot felkarol. Magányát megvigasztalta, ahogy minden magányt megvigasztal. A természet minden elhagyatottnak segítségére siet. Ahol minden hiányzik,... [Részletek]

A természet könyörtelen; nem hajlandó visszavonni virágait, illatfelhőit, muzsikáját és napsugarát az emberi aljasság miatt; földre sújtja az embert az isteni szépség és a társadalmi... [Részletek]

A titok: háló; ha egy szeme elszakad, az egész felbomlik. [Részletek]

A tízéves gyermek Portland szikláján szembeszállt mindennel. A szélviharral, mely elragadta a hajót, a mélységgel, mely megfosztotta a meneküléstől, a tátongó űrrel, mely hátrálni... [Részletek]

A tömegnek sok a feje ahhoz, hogy gondolkozzék, és sok a szeme, hogy lásson; a tömegnek, mely felület, tehát felületes. [Részletek]

A történelemnek megvan a maga igazsága, a legendának is megvan a magáé. A legendák valósága más természetű, mint a történelem valósága. A legendák igazságai olyan mesékből... [Részletek]

A történelemnek nincsenek kulisszái. Ami eltűnik a színpadról, nyomban homályba merül. Eltávolított díszlet, amely eltűnik, s amelyet elfelejtenek. A múltnak szinonimája van: az... [Részletek]